Elveszett
generáció

Lehet, hogy te is
közéjük tartozol

Kik az elveszett generáció?

Az elveszett generáció fogalmán azon emberek csoportját értjük, akiket korábban, az autizmus köztudatba kerülése előtt, nem diagnosztizáltak.

A diagnosztikai folyamat magába foglalja a beutalót, az informátorokkal és a betegekkel folytatott interjúkat, valamint a funkcionális kiértékelést.

Az autizmust először az 1930-as években kezdték el tanulmányozni, majd ezek a tanulmányok az

1980-as években ismét előkerültek, így a fogalom viszonylag új, de maga az autizmus jelensége nem. Az autizmussal kapcsolatos információ és megértés hiánya azt eredményezte, hogy ma sok olyan 30 év feletti egyén él, aki autista, de hivatalosan nincs diagnosztizálva. 

Vélhetően nem is sejtik, hogy mi állhat az átlagtól eltérő vagy szokatlan, nem mindennapi gondolkodásuk és viselkedésük hátterében.

Ha a későbbi években diagnosztizálják őket, az gyakran a mentális egészséggel, párkapcsolati problémákkal vagy szorongással küzdő ciklusok és végtelen terápiás ülések után következik be, amelyek célja az alacsony önértékelés és az önbizalomhiány felszínre törő tüneteinek gyógyítása – leggyakrabban.

Több évtized leélése nem diagnosztizált autizmussal?

Évek telhetnek el aközött, hogy valaki azt gyanítja, hogy autista, és aközött, amikor már a kezében

tartja a diagnózist. Ez sajnos azt okozhatja, hogy az egészségügyi szakemberek, a gyógyítók és a terapeuták félreérthetik, figyelmen kívül hagyhatjuk az autizmus jelenlétét. A különféle diagnózisok eredményeképpen tovább bonyolódhat a folyamat.

Sok későn diagnosztizált felnőtt fedezi fel autizmusát a szorongásos és depressziós kezelés során, vagy amikor saját gyermekénél diagnosztizálják az autizmus.




Sokan azt követően kérnek diagnózist, hogy egy életen át érezzék, hogy különböznek másoktól.

Mindenki egy kicsit autista. Na és akkor mi van?
Mindnyájunkban van egy kis furcsaság...

Látszólag ártalmatlan…

Ez az a leggyakoribb és leginkább felszínes közkeletű kifejezések egyike. Annyira könnyű kimondani ezt a szót, de a veszélye pont abban rejlik, hogy ez már  magába foglalja azt is, hogy nem baj, ha valaki nem ismeri az autizmusát. Emögött azonban legtöbbször csak sekélyes megértés és tudás húzodik meg, mely valószínűleg a  legnépszerűbb médiából származik.

Ez kellemes homályba burkolja tudatlanságunkat vagy ami még ennél is rosszabb,figyelmen kívül hagyja  a saját valódi mentális vagy érzelmi állapotunkat.

A neurodiverzitás felkarolása a potenciálért

A jól felépített megküzdési stratégiák lehetővé teszik az életben való működést, és segítenek elfogadni, hogy a depresszió és a szorongás a modern kori mentális egészségi állapot melléktermékei velejárói világszerte. 

Ennek elfogadása ahhoz vezethet, hogy az egyén nem tud túllépni azon, vagy akár elfogadni azt, hogy ezek a felszínre kerülő tünetek lehetnek a  kulcsai a diagnosztizálatlan autizmusához.

Nem azért kampányolok, hogy mindenképpen legyen egy elhamarkodott diagnózis, mely ráadásul ritkán és nehezen elérhető.

Sokkal inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a tudatosság hiánya milyen mértékben károsíthatja meg az életet, és hogy a nem tudás, az élet sötétségben élését és annak teljes elpazarlását jelenti.

Én azt hirdetem, hogy a megfelelő támogatással bátran nézzünk szembe a neurodiverzitás jelenségével.

Ebben hihetetlen lehetőségek rejlenek anélkül, hogy az egyén árnyékban élne, és félrediagnosztizáltan küzdene a szorongásaival.